A „kézműves” kávé készítési módszer az odafigyelésnek, a hagyomány tiszteletnek és a szakértelemnek köszönhetően valóban egy egészen más minőségi színvonalat jelent.
Igazából a kávépörkölés a kávé készítés legizgalmasabb része, de a végeredmény, vagyis a csészénkbe kerülő kávé szempontjából a kávészüretelés, tárolás és szállítás is nagyon fontos tényezőnek számít, és a kézműves kávék esetében már ezeken a területeken is teljesen más módszereket alkalmaznak, mint a nagyipari cégek.
A kávékészítés olasz mesterei, mint például a Dersut Caffé szakemberi a különféle magaslati termőhelyekről származó kiváló minőségű arabica fajtákat használják, amelyeket típustól, vagy ahogyan kávés körökben elegánsan mondják, blend-től függően vagy önmagukban, vagy különböző arányban szintén jó minőségű robusta fajtákkal kevernek. A két kávéfajta közül a legfőképpen az Egyenlítő környéki kávétermő övezetből származó arabica fajta kevésbé keserű, lágyabb aromájú, nagyságrendekkel több illóolajat tartalmazó, ezáltal lényegesen összetettebb és gazdagabb íz világú, emellett a koffeintartalma csupán 1-1,7 %, míg a kesernyésebb és erősebb robustáé 2-4%. Ennek okán a magas arabica tartalmú vagy 100% arabica fajták kevésbé erősek, lágyabb és gazdagabb aromájúak, míg a robusta túlsúlyú blendek azok a bizonyos jó erős feketék, amelyek garantáltan felébresztik az embert.
Amíg a kézműves/manufakturális gyártás fő jellemzői az odafigyelés, a szakértelem, a hagyománytisztelet és a kiváló minőség, addig a világot elárasztó multi cégeknél a jövedelmezőség, a hatékonyság, a gyorsaság és a mennyiség a legfontosabb paraméterek, hogy a profit minél nagyobb legyen és a menedzsment valamint a részvényesek minél elégedettebbek legyenek. Ennek érdekében az olcsóbban elérhető, mélyebben fekvő általában gyengébb minőségű fajtákat biztosító termőhelyeken a kávé betakarítását gépekkel végzik, amelyek nem válogatnak, így az érett és kevésbé érett, vagy nem szép szemek ugyanúgy mennek a tárolókba. Ezzel szemben a kézműves felhasználásra szánt kávébabokat kézzel szüreteleik és gondosan átválogatják, hogy csak a valóban szép szemek kerüljenek a pörkölőkhöz. A kávés imázs képeken látható jutazsákokat valójában szintén csak a kézműves cégek használják, míg a tonnaszámra kávét szállító multiknál ugyanerre a célra a konténer a megfelelő eszköz, amelyben a kávé szállítás közben a termőhelyétől jócskán eltérő, egyes esetekben kifejezetten barátságtalan és cseppet sem ideális időjárási viszonyoknak is ki van téve, míg a kávé számára ideális klímát biztosító, jól szellőző 60 vagy 90 kg-os jutazsákokban a majdani kézműves kávék utaznak a jól felkészült pörkölők felé.
A pörkölés maga a két világ teljesen eltérő jellege és céljai okán szintén teljesen más módon zajlik. A minőséget minden más tényező fölé helyező manufaktúráknál a hagyományos lassú pörkölést (10-14 perc) alkalmazzák, melynek során szépen fel tudnak szabadulni és ki tudnak teljesedni a különféle aromák, majd végül a kész kávészemeket hűvös levegővel hűtik le. Ennél az eljárásnál a kávészemek tömege óhatatlanul csökken, amit a profitorientált multik nem igazán szeretnek, ugyanúgy, ahogy túl sok időt sem szeretnek vesztegetni a folyamatra, ezért ők a nagyjából 90 másodperces gyors pörkölést alkalmazzák, amelynek végén vízpárával hűtik le szemeket; ez az eljárás egyrészt gyorsabb, mint a levegős változat, másrészt megnöveli a kávé súlyát, ezáltal az eladható mennyiséget is. A reklámokban látható, világszerte sok ezer szuper és hipermarketben árusított márkák kávéi már csak az óriási mennyiség okán is a fent vázolt nagyipari módszerekkel készülnek, hiszen ekkora volumenek esetén a kézműves pörkölők esetében alkalmazott eljárásokkal egész egyszerűen nem tudnák az általuk eladott mennyiség töredékét sem előállítani. Éppen ezért teljesen mindegy hogyan hívják őket, vagy, hogy miként áradozik róluk a drága pénzen megvásárolt világsztár, maximum közepes minőségűek, és ártól függetlenül bármilyen jó kézműves fajtával összehasonlítva egyértelműen vesztesként kerülnek ki a megmérettetésből, még különösebb barista képzettség nélkül, átlagos otthoni eszközzel elkészítve is. A kézműves kávékkal kapcsolatban pedig érdemes megjegyezni, hogy minden kis pörkölő értelemszerűen kézműves, de ettől még nem biztos, hogy igazán hozzáértő. Vagyis a kézművesség szükséges, de nem elégséges feltétele a jó kávénak. Jó példák erre a hazai kézműves pörkölők, amelyek minden esetben drágán árulnak többnyire középszerű és a magas árukkal minőségileg jellemzően köszönő viszonyban sem lévő kávékat.
Az olasz kávékat az elterjedt közhit alapján szinte kizárólag ún. olaszosan sötétre pörkölik, ami által kissé égettes ízük lesz és az eredeti gyümölcsös aromák szinte teljes egészében elvesznek belőlük. Ezzel ellentétben Itáliában is sokféle stílus hódít és a minőségi kávék világában nincsenek is olaszos pörkölésű típusok. A Dersut kávéfajták bécsies vagy szép középbarna színűre pörkölt, fenségesen finom illatot árasztó típusok, blendtől és típustól függően más-más íz jegyekkel és jellemzőkkel. A másik érdekes kérdés a különféle pörkölésű kávék koffeintartalma. Míg a sötét pörkölésű kávék ízre erősebbek, addig a koffeintartalmuk éppenséggel alacsonyabb, mivel az őket hosszabban érő hő hatására a koffein nagyobbik része elillan belőlük. Éppen ezért a „kérek egy jó erős feketét, mert nem ébredtem fel” egyáltalán nem biztos, hogy a kellő eredményt hozza, hiszen egy kevésbé markáns íz világú világos pörkölésű kávéban a gyengébb íz mellett jóval több koffein található.
